Lilien Borbála Kovács

Túl kevés, túl későn ✺ Too Little, Too Late

Az emberek hajlamosak elfordítani a fejüket a problémáktól – így működünk. Válság esetén olykor pánikba esünk, és nevetséges dolgokat teszünk, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket, vagy hogy meggyőzzük – leginkább – saját magunkat arról, hogy minden rendben van, még akkor is, ha az igazság ennek az ellenkezője. 2050-et írunk. A globális felmelegedés következtében a bolygó vízköre felborult. A Duna már kiszáradt. Az embereket nem érdekelte mindez, míg a víz teljesen el nem tűnt. Jobb ötlet híján egy férfi elkezdi locsolni a kiszáradt medret egy kerti locsolóval, hogy egy kis patakot fakasszon. Ez azonban túl kevés, és túl késő ahhoz, hogy helyrehozzuk azt, amit mi magunk okoztunk. Mi lehet egyáltalán a célja a tettének? Törődik a folyó állapotával és a vízhiány okozta környezeti problémákkal? Vagy lehetséges, hogy inkább az vezérli, hogy megőrizze a Duna korábbi státuszát, mint turisztikai látványosságot? Végezetül, mi a valódi probléma? Az, hogy túl keveset teszünk, túl későn, vagy az, hogy az embereket még mindig nem a helyes cél vezérli? ✺ Humans tend to turn their heads away from problems – that is how we work. When a crisis occurs, we might panic and do ridiculous things to calm our conscience or to prove – mostly to ourselves – that everything is under control, even when the truth is the opposite. It’s 2050. As a result of global warming, the planet’s water cycle has been disrupted. The Danube has already dried up. People didn’t care about it until it disappeared entirely. Without a better idea, a man starts watering the empty river basin with a garden hose, trying to create a small stream. It’s too little, too late to fix the situation we caused in the first place. What could the purpose of his action be, anyway? Does he care about the condition of the river and the environmental issues caused by the lack of water? Or is it possible that his action is guided by a desire to preserve the Danube’s former status as a tourist attraction? In conclusion, what is the real problem? Is it too little, too late, or are humans still not motivated by the right cause?